Repülés tapasztalatok

koppany82

Admin
Tag
Csatlakozás
2010.12.01.
Üzenetek
199
Reakció pontszám
1
Pontok
18
Kor
40
Hely
Budapest
Sziasztok,

nemrég egy rövid céges kiküldetés során ültem először repülőre. Nekem elég komoly problémát okozott a füldugulás. Kinek mi a tapasztalata ezzel kapcsolatban?
Hazafelé két géppel kellett jönnöm, így két fel- és leszállás volt rövid időn belül.
Mindig leszálláskor kezd el dugulni, kattogni és fájni. A fájdalom kisugárzik a torok felé, befelé a fogak felé, a fej körül. Borzasztó volt.
Részlegesen bedugult a fülem, már 24 órája itthon vagyok,de ugyanolyan. Mennyi ideig természetes ez?
Ha valakinek van saját tapasztalata, véleménye, azt megköszönném.
 

Orpheus

Admin
Tag
Csatlakozás
2007.04.02.
Üzenetek
1,247
Reakció pontszám
9
Pontok
38
Hely
Budakeszi
Rágógumizni szoktak repülés közben, vagy enni, vagy csak tátogni, de ez nem olyan szép látvány :)
Nekem mondjuk szerencsém van, elég ha befogom az orrom és csukott szájjal kifelé fújok a fül felé és kidugul. Ez nekem is gyakran van, elég ha felmegyek Budára.
 

Köbüki

Támogató
Csatlakozás
2020.12.11.
Üzenetek
4
Reakció pontszám
0
Pontok
1
A füldugulás tényleg érezhető még autóban is, hegyi úton is.
Személyszállító géppel 1x repültem, még '95-ben. Egy Tu154-gyel. Érdekes élmény volt a Ferihegyi felszállás. Nagy gyorsulás, hosszú nekifutás és meredek emelkedés. Rodoszon a rövid kifutópálya miatt más volt a technika. A kifutó végéről, álló helyből, teljes fordulatra felpörgetett motorral, rövid nekifutás. Ablaknál ültem, egy-egy légörvényben úgy rezgett a szárny, mintha egy madár csapkodott volna a szárnyával. A gép simán repült, viszont leszállásnál, amikor kiengedték a futóművet, olyan rázós lett, mintha 300-al kockaköves úton gurulnánk. Összességében tetszett.
Ez egy más fajta élmény volt, mint előtte '81-'82-ben, amikor 30x repültem az MHSZ-nél AN2-es géppel, a gödöllöi reptéren. Ebből 28x kiugrottam ejtőernyővel, 2x visszavittek a földre.
Az első szoktató repülés volt, a másodiknál pedig közölte a pilóta, hogy kevés az üzemanyag és egy fordulásból, merdek süllyedéssel ráfordult a kifutóra. Na, akkor elemelkedtem az ülőpadról és a gyomrom a torkomban volt. Az ugrások más élmények voltak. Mivel én voltam a legnehezebb (86kg), kötelező volt elsőnek ugranom. Az elsőnél még nem tudtam, hogy milyen, tehát nem féltem. Akkorát estem földetérésnél, hogy ha nem katonai bakancsban ugrok, eltört volna a bokám. A bukósisakom így is végig repedt. Aztán érkeztem tüskés bokorba, húzott az ernyő a földön az erős szélben, fát vágtunk, hogy a fennakadt társainkat leszedjük.... szóval 18-19 évesen jó buli volt. '82-ben behívót kaptam Szolnokra az ejtőernyősökhöz, de halasztást kértem a jogsi miatt. Utána már nem oda vittek. Furkó Kálmám keze alá kerültem volna, aki a lelkemet is kihajtotta volna belőllem. Akiket ismertem átfogó kiképzést kaptak: karate, sielés, búvárkodás, hegymászás, mesterlövész puskával (Dragunov) és rádiózás. Így utólag, visszatekintve az éltemre, sajnálom, hogy ebben nem vehettem részt!
 
Utoljára szerkesztve:
Top Alul