Csatolás 478


November 1-jén az üdvözült lelkek emléknapját ünnepeljük, ez a katolikus keresztény világban a mindenszentek napja. Bár sokan összekeverik a halottak napjával, a kettõ nem ugyanaz. Utóbbi egyháztanilag a szenvedõ Egyház ünnepe, amit 998 óta tartanak az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótûzben lévõ hívekért november 2-án. Egyes felmérések szerint tízbõl kilencen is összetévesztik a két ünnepet, és ehhez jön még a nemrégiben hazánkban is divatba jött Halloween október 31-én, ami a kísértetek és démonok pogány kelta ünnepére, a samhain-ra vezethetõ vissza.

A Mindenszentek ünnepe a katolikus keresztény egyház saját ünnepe, ami a történelem folyamán összekapcsolódott az õsszel tartott õsi kelta Samhain pogány ünneppel is, amelyet azonban már az ókereszténység korában krisztianizáltak. A Samhain pogány ünnep jelentette a kelta népek számára az újév, valamint a tél és a sötétség kezdetét. ?¹gy hitték, hogy az ünnep éjszakáján az elõzõ évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élõk életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat. A keresztény közösségek a hetedik századtól kezdõdõen egyes helyeken elkezdtek ünnepet tartani az elhunyt valamennyi katolikus szent tiszteletére. ?gy a pogány halottakra emlékezõ ünnep Mindenszentek ünnepeként élt tovább - írja a Wikipédia a Mindenszentekrõl.

A mindenszentek napját megelõzõ este, október 31-én ünneplik a Halloweent, ami õsi kelta hagyományokból alakult ki, és ami az angol â?¾All Hallows Eveâ?, azaz â?¾a mindenszentek elõestéjeâ? rövidített alakja. Az ünnep eleinte az angolszász területeken terjedt el, de mára már szinte az egész világot meghódította. Eredete a mindenszentek ünnepéhez hasonló: a régiek úgy hitték, hogy ezen az éjszakán elvékonyodik a határ az élõk és holtak világa között. Ezért, hogy megvédjék magukat az ártó szellemektõl, ijesztõ jelmezekbe bújtak, és rémisztõ arcú töklámpásokat faragtak, amikbe egész este égõ gyertyát helyeztek.

A Halloween szimbóluma

A belsejében mécsessel világító töklámpás lett az idõk folyamán a Halloween legfontosabb kelléke, illetve tradicionális szimbóluma. A faragott sütõtök elõször az aratási idényhez kapcsolódott, jóval azelõtt, hogy a Halloween jelképévé vált volna az Egyesült ?llamokban. A kivájt töklámpás angol elnevezése â?¾Jack O'Lanternâ?, azaz â?¾Lámpás Jackâ?. A Halloween hagyományairól bõvebben itt olvashat!
A töklámpás legendája
Egy ír legenda szerint nevét egy Jack O'Lantern nevû részeges kovácsról kapta. A legenda szerint egy szép napon odament a részeges Jackhez az ördög és hívta a pokolba, de elõtte felajánlotta, hogy igyanak még meg egy italt. Jack azonban nem akart vele tartani, ezért hát furfangos cselt eszelt ki. Ravasz módon megkérte, hogy válasszon egy almát az almafájáról, mire az ördög felmászott a fára. Jack tudta, hogy mitõl fél az ördög, ezért a fa oldalára egy keresztet rajzolt. Az ördög nagyon megrettent a kereszttõl és nem is mert lemászni, kénytelen volt a fa ágán kucorogni. Az ördög addig-addig egyezkedett a furfangos kováccsal, míg az megígértette vele, hogy ha leengedi a fáról, cserébe gondoskodik róla, hogy Jack (aki életében sok rosszat tett) ne kerüljön a pokolba. Jack ekkor megengedte hogy lemásszon a fáról az ördög - aki abban a pillanatban el is tûnt. Azonban amikor Jack meghalt, lelke a menny és a pokol között rekedt: a mennybe nem engedték be, mivel élete során sokat részegeskedett és bûnös módon élt, de az ördög sem akarta a pokolba befogadni, mert nagyon haragudott Jackre a régi csínye miatt. Jack arra kérte az ördögöt, hogy legalább egy kis fényt adjon neki, hogy megtalálja a visszautat az élõk világába. Végül az ördög megszánta és egy örökké izzó fadarabot dobott Jacknek a pokol katlana alatt lobogó tûz parazsából, amit nyugtalan lelkének szánt. Az izzó parazsat Jack egy kivájt takarmányrépa (rutabaga, svéd karórépa) belsejébe tette világító lámpásnak, s azóta lelke ennek a takarmányrépa-lámpácskának a fényénél keresi megnyugvását.


November 2-án ünnepli a kereszténység a halottak napját, ami ekkléziológiailag a "szenvedõ egyház" ünnepe, a küzdõ egyház (ecclesia militans) ekkor a szenvedõ egyházról (ecclesia patiens) emlékezik meg. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetõkben hozzátartozóik sírját. Ennek a szokásnak a célja eredetileg az volt, hogy ezen a napon kiszabadult lelkek újra visszataláljanak a maguk sírjába, szívesen maradjanak lakhelyükön és ne kísértsék az élõket. Ezt a szokást nem csak a katolikusok tartják, hanem a protestánsok is átvették.

Az elhunytak emlékezetére pár órára a harangok is megszólalnak november 2-án. A néphit szerint ennek köszönhetõen a halottak lelkei megnyugszanak és megpihennek, szenvedéseik pedig enyhülnek. Többfelé úgy tartották, hogy a két ünnep közötti éjszakán halottak miséznek a templomban és a harangszó kíséretében hazalátogatnak körülnézni. Ezért helyenként szokás volt nekik is megteríteni az asztalnál és minden helyiségben lámpát gyújtani, hogy a hazalátogató lelkek eligazodjanak a házban. Az ortodox hívek a temetõbe is vittek ennivalót és a sírokra helyezték azokat, a maradékot pedig a koldusoknak adták.

A munka tilalmának hagyománya

Régen hagyomány volt, hogy a â?¾halottak hetébenâ? az emberek nem dolgoztak, mivel ebben az idõszakban a munka megzavarta a halottakat és bajt hozhatott a ház népére. A munkatilalomnak köszönhetõen nem volt szabad földet mûvelni, mosni, takarítani, de még káposztát savanyítani sem.

Nem csak a katolikusok ünnepe

Magyarországon a két egymást követõ ünnephez kötõdõ szokások széles körben élnek a nem katolikusok között is. A régi magyar népnyelvben â?¾lölkök napjaâ? (=lelkeknek emlékezete) elnevezése volt. A protestánsok régebben nem gyújtottak gyertyát, csak a reformáció emléknapján október 31-én mentek ki a temetõbe, mindenszentekkor vagy halottak napján nem. Mára az ünnepkör a protestáns magyar közösségeknél három-, négynaposra bõvült, és november elsején és/vagy másodikán is kimennek a sírkertbe. A halottak napjának hagyományairól bõvebben kattintson ide!

Az eredetileg katolikus ünnepet és népi hagyományait más felekezetek is átvették. ?gy nemcsak a katolikus hívek ünnepe, hanem a reformáció több felekezete is elfogadta. Az evangélikusok és az unitáriusok hivatalosan is elismerték. Az evangélikusok a mindenszentek ünnepét is és a halottak napját is megtartják, ugyanabban az idõpontban, mint a római katolikusok, bár nem tartozik a fõ ünnepek közé. A reformátusok csak szokásjog alapján, a templomon kívül emlékeznek meg az elhunytakról. A zsidó hagyományokon belül Mózes halálához köthetõ a halottakról való emlékezés a legerõsebben. Sokan a jom kippur ünnepekor emlékeznek meg halottaikról - írja a Wikipédia.

A halottakra való emlékezés ünnepei egy ugyanazon õsi rítusból származnak. A halloween, mindenszentek és halottak napja szorosan összekapcsolódnak, egymásra épülnek. Különbözõ, egymás utáni napon tartják õket, ezért â?? talán â?? mindhárom elfér a naptárban.
Halottkultusz, temetõkultusz - A néprajzkutató szemével
Meg kell különböztetni a halottkultuszt és a temetõkultuszt - mondta Tátrai Zsuzsa néprajzkutató hétfõn a köztévén, aki rámutatott, a hagyomány szerint nem volt akkora temetõkultusz, mint ma, viszont a halottak tisztelete szinte minden kiemelt ünnepen szerepet játszik. "Tehát mindenképpen a közösségek, az élõk és a holtak összetartozásáról szól az ünnep" - tette hozzá. Az angolszász vidékekrõl származó Halloweennel kapcsolatban megjegyezte, hogy az valójában kelta gyökerekkel bíró, pogány hagyomány, ami szintén a halottakat állítja középpontba. A kelták szerint - magyarázta - mindenszentek elõestéjén a holtak szellemei visszatérnek és beköltözhetnek az élõkbe. Ezért öltöztek be maskarákba, ugyanis így akarták kijátszani a halottakat - mondta.