Idézet:nem tom pontosan de hogy nem lesz net és hogy nagyon fogok unatkozzni az 100%![/b]

• Hallják, amint az orvos vagy a nővér megállapí­tja a halálukat, holott ők világosan érzik, hogy nem haltak meg (folytonos a tudatuk). Tisztán és világosan látják, mi történik, de nem hallják, hanem a gondolatokat érzik.
  
• Lassan felemelkednek, és látják magukat (a testüket) lenn feküdni pl. a műtőasztalon vagy az autó roncsai között. Nemcsak magukat látják, hanem olyan dolgokról is beszámolnak, amelyeket akkor sem „lett volna szabadí¢?í‚ látniuk, ha történetesen nyitva van a szemük (pl. egy születésétől fogva vak ember nemcsak a környezetet, az orvosi műszereket, hanem a kórházat körülvevő tájat is le tudja í­rni). Ezek sokszorosan igazolt és bizonyí­tott esetek!
  
• Mikor rájönnek, hogy a saját testük lenn fekszik, megkérdezik a doktort, hogyan lehet ez, de az nem reagál a kérdésre. Erre megpróbálják megérinteni őt, de kezük átmegy minden fizikai tárgyon, nemcsak az orvos testén. új „testükí¢?í‚ valamilyen „nem fizikaií¢?í‚ anyagból van.
  
• Felfogják, hogy állapotukat halálnak hí­vják. Ez az állapot szavakkal leí­rhatatlan, mert földi fogalmaink és szavaink nagyon szegényesen tudják csak visszaadni azt a mélyebb valóságot, amit ők megélnek.
  
• Alagúthoz közelednek. Belépés után csodálatos világ tárul fel, amely fényes és mindentől különbözik. Ez a fény nem zavaró, hanem megnyugtató és vonzó, mint egy mágnes. Szeretet, boldogság és béke önti el őket.
  
• Találkozhatnak korábban elhunyt hozzátartozóikkal, de nem fizikai valójukban látják őket, hanem élményeik, személyiségük, spirituális kapcsolatuk alapján ismerik fel őket.
  
• Erősödik a fény és eléjük tárul életük minden részlete egy pillanat alatt. Szó szerinte minden részletet látnak, még saját születésüket is. Ez az esemény nem időben zajlik, lehet egy másodperc, de akár tí­zezer év is; az időnek itt semmi jelentősége nincsen. Mégis folyamatban látják életüket, ráadásul mások szemén keresztül figyelik meg, hogy saját cselekedeteik milyen hatást gyakoroltak ezekre a másokra. Néha egy fénylény gyengéd szeretettel figyelmezteti őket arra, hogy az élet értelme a szeretet és hogy az élet megí­télésekor csak az számí­t, mennyi szeretetet adott az ember a társainak.
  
• í­í‚ltalában mindenki szeretne részese maradni ennek a békének, nyugalomnak és szeretetnek, de ekkor figyelmeztetik őket, hogy dolguk van még a földön és vissza kell térniük. Ezt legtöbben tehernek érzik, de azért visszatérnek.