Karmester: Horváth József
Közreműködik: a Kolozsvári Magyar Opera énekkara és zenekara


Magda de Civry: Ádám Zsuzsanna
Ruggero Lastouc: Pataki Adorján
Rambaldo Fernandez: Balla Sándor
Lisette: Kolcsár Katalin
Prunier: Bardon Tony
Yvette / Georgette: Pataki Enikő
Suzy / Lolette: Székely Zsejke
Bianca / Gabriella: Hary Judit
Périchaud: Szilágyi János
Gobin: Ádám János
Crébillon: Sándor Árpád
A zongorista: Nagy Gergő
Rabonnier: Mányoki László
Adolfo: Plesa Róbert


A fecske, Puccini egyik háromfelvonásos operája eredetileg a bécsi Karltheater operettműhelyének megrendelésére, operettnek készült. A műhöz a Luxemburg grófja szövegkönyvírója, Alfred Maria Willner szállította a történetet, ám Puccini már az alkotási folyamat egészen korai szakaszában sietett leszögezni, miszerint: "Én operettet soha nem fogok írni; vígoperát igen." Puccini, busás honorárium fejében is csak azzal a feltétellel fogott hozzá a komponáláshoz, hogy Olaszországban soha nem fogják bemutatni a művet. Az eredeti partitúra valami egyveleg volt a Bohéméletből és a bécsi operett ismert fordulóiból; egy adag Kaméliás hölggyel megfűszerezve. A helyszín Párizs, a hangulat pedig bécsi volt. Mikor Puccini kézhez kapta a szöveget, a postafordulóval vissza is küldte, miután Willner munkáját túlságosan „laposnak” ítélte meg. A bécsiek azonban nem hagyták annyiban a dolgot, Milánóba utaztak, ahol szerződési jogaikra hivatkozva heves vitákat folytattak Puccinivel. Végül a zeneszerző beleegyezett, hogy befejezi a darabot, azzal a feltétellel, hogy a librettó átalakítását Giuseppe Adami jól bevált librettistája fogja elkészíteni. Puccini egy angol barátnőjének 1914 nyarán így jellemezte készülő művét: "Könnyű, érzelmes, helyenként komédiába hajló opera - de kellemes, tiszta, könnyen énekelhető a maga keringőzenéjével, lendületes és magával ragadó dallamaival...amolyan válaszféle a mai kor visszataszító zenéjére."[
A Fecske Puccini egyetlen könnyedebb műfajú, kései műve, amelyet egy bécsi színház igazgatóinak felkérésére írt. Az I. világháború alatt komponált lírai operát 1917 tavaszán semleges területen, Monte-Carlóban mutatták be, elnyerve a Cote d'Azur közönségének tetszését. Hangulata a bécsi operettek világát, a Párizsban és a Riviérán játszódó cselekménye azonban a Bohémélet és A kaméliás hölgy történetét idézi. Különleges hangszerelésű szimfonikus kompozíciójában virtuóz könnyedséggel szövődnek bele a korabeli tánczenék, a keringő, tangó, polka, foxtrott elemei.

Idézet:A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.