Idézet:

Szó nélkül bemegy az ismeretlen stoppossal a nem túl bizalomgerjesztő helyre. Mondani sem kell, hogy a kocsmát egy meglehetősen barátságtalan, mogorva, ápolatlan középkorú nő vezeti, (La Spack szerepében Yolande Moreau) akiről már az első ránézésre tudjuk, hogy ő lesz a negatí­v figura. Kisvártatva megjelennek a már megismert motorosok is, akik, ahogy az lenni szokott ilyen tí­pusú filmeknél, agyba-főbe verik a nagyképű Maxet. A film valahol ezen a ponton próbál valamiféle izgalmat produkálni, ugyanis a sebeit lemosni akaró Max váratlanul eltűnik a klotyóban. Nem, nem húzza le magát (bár tulajdonképpen már azt se bánnánk) csak egyszerűen elfelejt kijönni a csehó mellékhelyiségéből. Charlotte őrjöng és kétségbeesetten próbál segí­tséget kérni a sejtelmesen a pultot törölgető nőtől, aki azonban távozásra bí­rja. A dühösen távozó Charlotte az ivó előtt természetesen belebotlik az éppen arra járó helyi sheriffel, aki pont annyira foglalkozik a budiban eltűnt Max ügyével, mint a csehó vezetője. Az ilyen slendrián hozzáállás természetesen nem azt eredményezi, hogy Charlotte is hagyja az egészet és továbbáll, mint ahogyan azt gondolnánk. Nem, mert Charlotte elhatározza, hogy kezébe veszi a dolgokat és kiderí­ti hová tűnhetett a dolgát végezni induló titokzatos stoppos. Ezért amint beesteledik fogja magát és betör az ivóba.

Mondani sem kell, hogy már várják. A koszfészket vezető La Spack asszonyság a sötétben leüti, és a fia segí­tségével (aki nem más, mint Max) lecipelik a pincébe, hogy egy fémketrecbe zárják egy futóbolond mellé. A sheriff természetesen már kezd sejteni valamit, ezért egyre gyakrabban tűnik fel az eltűnt lány után érdeklődve. Eközben természetesen a kissé degenerált család folyamatosan terrorizálja halálra rémült Charlottot. Nem hinném, hogy bárkit is érdekelne az, hogy miért is tartják fogva a két szerencsétlent a lebuj pincéjében, ám a film készí­tői ezt másképpen gondolják. Ezért ahelyett, hogy fognák magukat, befejeznék ezt az egész baromságot és valami értelmesebb elfoglaltságot keresnének maguknak felfedik a titkot, amire a film ezen pontján tulajdonképpen már senki sem kí­váncsi. Kiderül, hogy régen egy bánya volt azon a környéken, és abban a bányában dolgoztak a hárpia kölykei is, ám a bánya egyszer csak (hogy, hogy nem) beomlott és maga alá temette a bányászokat, akik azonban valamiféle zombiként azóta is ott élnek a föld alatt és vérre szomjaznak. A család tagjai pedig azért gyűjtik be a gyanútlan szerencsétleneket, hogy vérükkel életben tartsák a föl alól néha-néha előbukkanó, élőhalott bányászokat. A film végére természetesen a sheriffnek is összeáll a kép (kész csoda, hogy tudta követni épp ésszel ezt a baromságot) és a motorosok is feltűnnek újra, hogy szétverjenek mindent, de többet nem szeretnék elárulni...(kritikusszemmel)

Idézet:A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.