Idézet:

Mint kiderül, mindez Az éjjeli bagoly cí­mű darab próbája, ahol lelkes társaság igyekszik tökéletesí­teni a darabot, amelyet a seggfej rendező igyekszik csiszolgatni. Azonban az egyik táncosnő lábával történik valami, í­gy az barátnőjével együtt a kórházba hajt, ahol azonban lezárt rácsok mögött egy vérszomjas elmebeteg fekszik. Mikor hősnőink elhúznak, a néző láthatja, hogy a beteg helyén már csak egy kivéreztetett ápoló hever, í­gy nem meglepő, hogy a fürgelábú nőciktől kapott fuvarral a gyilkos a próbahelyre érés után igazi bádikáuntba kezd, avagy statiszták, kellékesek és szereplők egyformán végzik. Ki csákánnyal az arcában, ki levágott fejjel, ki megkéselve a szí­npadon...

A Joe Dí¢?í¢??Amato produceri munkálataival, George Eastman történetéből, és Michele Soavi rendezésében készült darab megpróbálta überelni a Halloween-t, és ez sikerült is neki. Talán nem kell mondanom, hogy ehhez nagy köze van Soavi tökéletesen céltudatos rendezésének, elvégre aki valaha is látott akár csak egy produktumot az úriembertől, az nagyjából sejti, mi vár rá: Soavi profi mint mindig, és egyet értek a véleménnyel, miszerint ha húsz évvel korábban születik, ma legalább akkora neve lenne a szakmában, mint mondjuk a Bava-Argento-Fulci hármasnak.

Mindehhez hozzávehetjük a remek fényképezést, a Simon Boswell komponálta zenét (amely hol a Démonokat idézi, hol tipikusan nyolcvanas évekbeli pop, hogy utána valami egyedi és sötét irányba mozduljon el), valamint a korrekt szí­nészeket, köztük egyik nagy kedvencemmel, Giovanni Lombardo Radice-vel (korábban már egy-egy interjúja alkalmából megfordult a fejemben, hogy meleg a srác, szóval lehet, hogy a Stage Fright-ban nyújtott enyhén szólva forrónadrágos szerepe igazán „testhezállóí¢?í‚ volt számára). Gondolom, ez önmagáért beszél.

A vér elég komoly szerepet kapott, ahogy a nagy számban fellépő, és ötletesen kidolgozott gyilkosságok is, bagolyfejet szerző gyilkosunk pedig akár még vissza is térhetett volna, elvégre bőven beillik a többi a Myers, Voorhees nevű kollégái által bemutatott képbe í¢?í¢?? bár talán jobb, hogy nem készült folytatás, legalábbis az ilyen sorozatban gyártott szériák legtöbbjének ismeretében. Hangsúlyos még a szakadó eső megjelenése, amely a gyilkossal együtt érkezik a próbahelyre, és egészen addig ott is marad, ezzel elfedve és elzárva a helyszí­nt a külvilágtól (í­gy teljes a bezártság, amelyet a kulcs elvesztése okoz), amí­g be nem következik a végjáték.

Az már csak apró érdekesség, hogy a mindezek alatt kint strázsáló rendőrök egyike maga Soavi í¢?í¢?? hiába no, testközelből kell figyelni a filmje munkálatait, ha már ő a rendező.

Mindent egybevetve elmondható, hogy a hazánkban régen Lámpaláz cí­mmel futott Deliria az egyik legjobbja a slasher műfajnak, és bár sokan szeretik giallónak is nevezni, ahhoz semmi köze, ám ezzel együtt is kötelező darab í¢?í¢?? bár ez alapvetően minden Soavi-moziról elmondható. Nem utolsó sorban a Fulci jegyezte Murder Rock mellett ez Olaszország másik nagy zenés horrorfilmje.

Idézet:A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.