Idézet:

A sztori hozza a megszokott minőséget és szerkezetet (nem véletlen, mivel ezúttal is Ernesto Gastaldi vetette papí­rra az elképzeléseit), amely tartalmaz mindent, ami a giallikra jellemző, avagy van benne jó sok intrika, nem kevés gyanús szereplő, és annyi csavar, hogy az Agatha Christie-nek is elég volna.

Az első percekben Bruno Nicolai visszafogott, ám annál kellemesebb dallamai kí­sérik a főszereplőnknek képzelt Lisa Baumer-t (Ida Galli), aki nem éppen a hűséges asszonyok mintapéldája í¢?í¢?? férjének halálos repülőgép-szerencsétlenségéről is szeretője mellett eszmélve értesül. őröm az ürömben, hogy urának elvesztése őt egészen gazdaggá teszi, ráadásul szeretője még életben van, í­gy a szexről sem kell lemondania, és pénze is vaní¢?í‚? micsoda boldogság. Egyedüli dolga, hogy Görögországba repüljön, ahol a jól kiérdemelt (?) összeg várja.

Közben egy ex-szeretője próbálja megzsarolni, többen is azzal gyanúsí­tják, hogy a merényletet ő maga követte el (feltűnik egy másik nő, aki mindezen vádakat azzal alapozza, hogy az özvegytől eleve el akart válni a férje, hogy őt vehesse el, és a végrendeletébe is őt í­rta bele, Lisa ezért tervelte ki a merényletet), azonban a sok ellenséges szóbeszéd akkor válik értelmetlenné, amikor Lisa gyilkosság áldozata lesz, ráadásul a megkapott pénznek is hűlt helye.

A biztosí­tós Peter Lynch (George Hilton), és az újságí­rónő Cléo Dupont (Anita Strindberg í¢?í¢?? ha Martino ezúttal nem is alkalmazta kedvenc szí­nésznőit, azért az ezúttal is látszódik, hogy szerette maga körül a szép nőket) kezd magánnyomozásba, hogy kiderí­tsék, mi is történt. Persze a nyomok nem túl egyértelműek, a gyilkos pedig úgy játszik az utána kajtatókkal, ahogyan azt a hasonló műfajú filmeknél már megszokhattuk...

Idézet:A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.