2023-05-04, 06:54
[SIZE=26px]Vándor Károly - A szovjet légierő Magyarországon és Ausztriában[/SIZE]
![[Kép: 487c24aaa09fcb3a32e9f6a62872450c.jpg]](https://kepkuldes.com/images/487c24aaa09fcb3a32e9f6a62872450c.jpg)
A közgazdász diplomával rendelkező, angol, német és orosz nyelvtudással bíró harmincas éveinek elején járó fiatalember életének elmúlt tizennyolc évét a Szovjet Légierő és Légvédelem magyarországi és ausztriai történetének felkutatására szentelte. Pusztán kíváncsiságból, vagy megszállottságból? A kérdésre a választ talán még önmaga sem tudja… Az azonban biztos, egy gyerekkori élmény késztette arra, hogy a téma Magyarországon, sőt egész Európában egyedülálló szakértője legyen.
„1983 nyarán költöztünk Kunmadarasra, mely számomra akkor még semmilyen különleges jelentést nem hordozott. Aztán megláttam a hatalmas ’szitakötőket’, melyekből folyamatosan ugrottak az ejtőernyősök. (…) 1989-ben jutottam be először a repülőtérre: családi ismerősünk, ’Ljosa’ Posztas, a felderítőezred második századának parancsnoka segített. Mindenben támogatott, nagyon készséges volt. Először a földdel fedett betonfedezés ajtaját nyitotta ki: megnéztük az ott álló repülőgépet, egy SZU–17M4R-t, majd a nézelődés után sisakját, pilótadzsekijét, hevederét rám adta, s beülhettem a gép kabinjába, ahol ő lelkesen elmagyarázta, hogy melyik műszer mire való, majd rám csukta a kabintetőt… Ez volt az a pillanat, amikor a sorsom örökre összefonódott a szovjet haditechnikával…” pdf 37mb
A közgazdász diplomával rendelkező, angol, német és orosz nyelvtudással bíró harmincas éveinek elején járó fiatalember életének elmúlt tizennyolc évét a Szovjet Légierő és Légvédelem magyarországi és ausztriai történetének felkutatására szentelte. Pusztán kíváncsiságból, vagy megszállottságból? A kérdésre a választ talán még önmaga sem tudja… Az azonban biztos, egy gyerekkori élmény késztette arra, hogy a téma Magyarországon, sőt egész Európában egyedülálló szakértője legyen.
„1983 nyarán költöztünk Kunmadarasra, mely számomra akkor még semmilyen különleges jelentést nem hordozott. Aztán megláttam a hatalmas ’szitakötőket’, melyekből folyamatosan ugrottak az ejtőernyősök. (…) 1989-ben jutottam be először a repülőtérre: családi ismerősünk, ’Ljosa’ Posztas, a felderítőezred második századának parancsnoka segített. Mindenben támogatott, nagyon készséges volt. Először a földdel fedett betonfedezés ajtaját nyitotta ki: megnéztük az ott álló repülőgépet, egy SZU–17M4R-t, majd a nézelődés után sisakját, pilótadzsekijét, hevederét rám adta, s beülhettem a gép kabinjába, ahol ő lelkesen elmagyarázta, hogy melyik műszer mire való, majd rám csukta a kabintetőt… Ez volt az a pillanat, amikor a sorsom örökre összefonódott a szovjet haditechnikával…” pdf 37mb
Kód:
https://data.hu/get/13731539/SZOLEGPDF.zip
