Ben X

[BaLiG]

http://www.youtube.com/watch?v=O3RJtmhMm90

"Az Esőember találkozik az online szerepjátékokkal. Mit tehet a fényespáncélú autista lovag, ha egész nap terrorizálják az iskolában?

A számí­tógépes játékok és a filmek találkozása eddig jobbára Bloodrayne - Alone in the Dark, vagy Tomb Raider-szintű katasztófákkal járt. Ezek után elég meglepő volt, hogy a holland-belga Ben X, ami annyira videojáték-közeli, hogy félig-meddig egy online szerepjátékban, az Archlordban játszódik, egy raklap filmes dí­jat nyert (sőt, Belgium hivatalos jelöltje volt az Oscarra az idegen nyelvű filmek között), mielőtt eljutott volna a magyar mozikba.

Ben és BenX

Ben gimnazista valahol egy belga kisvárosban. Autista, illetve az autizmus egyik enyhébb válfajában, az Asperger-szindrómában szenved, tehát az Esőembernél azért szociálisabb, de nem sokkal. Ez tökéletesen alkalmassá teszi az iskola lúzerének szerepére, akit ott terrorizálnak a többiek, ahol csak érnek, ő meg persze nem védekezik, nem szól senkinek, csak tűr. Aztán este a számí­tógép előtt, ahogy a szuperhősök, Ben is átváltozik: ő lesz BenX, az Archlord online szerepjáték világának legnagyobb harcosa, akinek tetteiről legendákat mesélnek a bárdok a tábortüzek mellett, és nevének emlí­tésére riadtan húzzák össze magukat az orkok, trollok és egyéb rusnyaságok.
Ben X, kattintson a képekért!

Miközben durvul a szivatás a suliban, és sodródik a megalázott Ben az öngyilkosság gondolata felé, Archlord-beli játékostársa, Scarlite, a gyógyí­tó lány próbálja őt visszarángatni az életbe. Aztán amikor Scarlite előadja, hogy a való életben is találkozni szeretne Bennel (aki eddigre nyilván ismeretlenül is halálosan szerelmes bele), teljesen összemosódik a két világ, és egészen a kicsit béna és hiteltelen lezárásig csak találgathatjuk, mi valós, és mi Ben képzeletének szüleménye.

Trollok és bunkók

Bár a mozikritikusból lett rendező, Nic Balthazar nem mer túl gyakran a játék világához nyúlni, ezek a villanások a film legjobb részei. Benben folyton felrémlenek a játék képei, ilyenkor párhuzamosan látjuk, ahogy készülődik az iskolába, BenX pedig a fényes páncéljában a következő csatára; vagy a buszmegállóban várják az egész nap őt szivató bunkók, BenX-re meg vicsorogva várnak a trollok a harcmezőn.

A zavarba ejtően Csányi Sándorra emlékeztető Greg Timmermans jól hozza Ben figuráját (bár lássuk be, hálás szerep), az iskolai bunkók tényleg bicskanyitogatóak, a többi szereplőnek meg alig jut valami: anyuka kétségbeesett és néha sí­r, a hol valós, hol képzelt Scarlite meg szépen mosolyog. Az operatőr Ben zavarát azzal próbálja hangsúlyozni, hogy amikor hősünkhöz beszél valaki, annak hol a szájára, hol a szemébe zoomol milliméteres közelségig, ez eleinte hatásos, aztán úgy a tizenötödik alkalomtól már roppant unalmas.

Az Archlordban (ami egyébként egy létező, bár nem túl sikeres játék) játszódó részek nagyon rövidek és semmitmondóak, általában annyiból állnak, hogy BenX feszí­t egy bazi nagy karddal, a kamera meg körbejárja. Ebből aztán nem derül ki, mitől olyan nagy király a játékban, miért kapja meg azt a tiszteletet, aminek már az ezredrészével is boldog lenne a való világban, és elég féloldalas lesz a film annak állandó sulykolásával, hogy mekkora bunkók is az iskola trolljai.

A "csodabogár a sarkára áll" sztori jól-rosszabbul sikerült csavarokkal, és izgalmas képi megoldásokkal feldobva. Több is lehetett volna benne, ha a rendező nem fél a videojátékoktól, de í­gy is érdemes megnézni, mert ezzel a művészmozis adagunkat pipáljuk ki egy hónapra."
(

A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.

)

Nekem nagyon tetszett a film. Igazán mély érzelmeket még egyik film se váltott ki belöle de ez megérintett. Nem hiszem hogy eltudnám mondani miben, meg miért de szinte bele tudtam élni magam a föszereplö "életébe" (mondjuk az az élet nagyon nem jellemzö rám). Szóval szerintem nézzétek meg.