[jeszenakjanos]

Ferber Katalin - Japán

A tizenhat éve Japánban élő és tanító professzorasszony könnyed, szellemes hangvétellel mutatja be Japánt, annak szép, kevésbé, szép, vagy éppen nehezen elviselhető hagyományait, jelenét, jövőjét, mindazt – a földrajztól, nyelvtől, a közlekedéstől, a kommunikáción át a maffiáig –, amely egy „mindenki szellemi kalauzába” belekívánkozik. A nagy formátumú albumot óriási színes fotók illusztrálják, pontosabban: a szerző egy-egy fotóhoz írja „hozzá” bédeckerét. pdf 2009 6mb

Kód:

https://data.hu/get/14514912/JAPPDF.zip

Ferber Katalin - Az elárult Japán


Ferber Katalin 1952-ben született Budapesten. Közgazdasági egyetemet végzett, gazdaság- és pénzügytörténész.
1993 és 2010 között Japánban volt egyetemi tanár. Számos tanulmánya jelent meg több nyelven. Magyar nyelven ez az ötödik könyve Japánról. Jelenleg Berlinben él.

„ Aztán megtörtént az elképzelhetetlen, a hihetetlen. Fukusimában. Hosszú hónapok teltek el, amíg egyértelművé vált mindkettőnk számára, hogy a visszatérés Japánba nem csak kockázatos, de tulajdonképpen már fölösleges is lenne. Túl nagy kockázatot jelentett volna nekem, Hirosi pedig semmiképp nem akarta nélkülem otthon folytatni életét.
Hirosi hetvennyolc évesen, életében először nézett szembe az emigrációval, annak minden következményével együtt. Én, aki csaknem huszonkét éve vagyok vele, rettegtem attól, hogy az emigrációja pótolhatatlan veszteségeket okoz majd neki. Akár bele is betegedhet. Elvesztette anyanyelvi környezetét, testvéreiről alig hall valamit, lányával olykor ugyan beszél, de már szinte lélekben sincs saját hazájában. Bár minden reggel gondosan elolvassa a japán napilapok egyikét, s minden fontos eseményt követ, ami ott történik, közvetlen kapcsolata egyetlen japán emberrel sincs.” pdf 2015

Kód:

https://data.hu/get/14514912/JAPPDF.zip

[jeszenakjanos]

Ferber Katalin - Az elrontott Japán

„Nagyon régóta tart. Megpróbáltam megmagyarázni magamnak, hogy semmi értelme, hisz ügyet sem vet rám, hiába bámulom őt, hiába veszem fel a legszebb ruhámat, hiába illegetem magamat előtte, nem érdeklem.
Nem tudom, ki az, akit szeret, megpróbáltam kitalálni, de mindenki gondosan titkolja előlem. Így nem is tudom, mit kellene tennem, hogy rájöjjön: ő az egyetlen igazi és utolsó lélegzetemig tartó szerelmem.
Szeretem, amikor mocskos és trágár, szeretem, ha tavasszal megrázza magát és kivirul, szeretem, amikor elszürkül az októberi esőben, még az ordítozós, hablatyolós pillanatait is szeretem.
Szeretem, amikor egy hétrét görnyedt bácsit küld nekem, aki hangosan üvölti: „ezt is eltitkolják előlünk, pedig mi mindent tudunk”, szeretem az undorító betonkolosszusait, a bronzba öntött kínjait, az esetlen és patetikus turulmadarait, szeretem szemetestül, hajléktalanostul, vagyis majdnem vakon rajongok érte.

A villamoson is szeretem, pedig gyakran bűzölög, lottyadt és kiszikkadt arcokat tesz elém, megsimogatnám mindegyiket, ha tehetném, de maradék józan eszem lefogja a kezemet. Szeretem az éjszaka közepén betépve ordítozó követeit, holott nem tudok aludni tőlük, szeretem a banális mondatait, az indulatait, az értelmetlen gyűlöletet, a szenvedélyes rombolásait.
Mondták már nekem sokan, hogy ő nem méltó hozzám. Találnom kellene egy méltóságteljeset, szépet és kifinomultat helyette. Évtizedekig kerestem olyat, nem találtam, pedig sokat tettem ezért, bizakodva és reménykedve, hogy végre megszabadulhatok ettől a nyomasztó szerelemtől. Elképzeltem, hogy egyszer meg is találom azt, aki viszontszeret, felszabadult leszek, mosolygunk majd egymásra, talán meg is merem simogatni, hiszen viszontszeret. (….)
Még tudok várni, van még néhány évem. Nem akarok lemondani egyetlen reménytelen szerelmemről, a hazámrol, Magyarországról." (Reménytelen szerelem) pdf 2023

Kód:

https://data.hu/get/14516457/JAPPDF.zip