2008-05-25. 12:44
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gazdaságban száz tyúk és az öreg kakas
A tyúkász - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén az öreg
kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.
El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki
imígyen szólt öreg társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a
továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen
állt a kérdéshez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten
is.Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas -
Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás
tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen alantas
alkuba? Enyém mind a száz!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem
haszontalanul öreg napjaimat...
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égövörös tarajomnak,
érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a
te korodban nyomomba se érhetsz.
- Azért próbát tehetnénk...
- ... próbát?
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled?
- Persze. Korunk a verseny kora, miért ne?
Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására
megkezd?dött a verseny...
Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva
erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a
fiatal kakas véres tollcsomóként ken?dött föl a kerítésre...
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben
újratöltötte a puskáját:
- Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti....
A tyúkász - aki már maga is benne járt a korban - átérezvén az öreg
kakas helyzetét, úgy gondolta, ideje lenne fiatalítani.
El is ment a piacra, s hazaállított egy fiatal hím baromfival, aki
imígyen szólt öreg társához:
- No most urambátyám, csak nyugodtan húzódjon a szemétdomb sarkába, a
továbbiakban ellátom én ezt a száz tyúkot!
Az öreg - félve a nyugdíjjal járó hátrányoktól - kompromisszumkészen
állt a kérdéshez...
- Ugyan öcsém! Nagy a baromfiudvar, sok a tyúk, megférünk itt ketten
is.Osztozzunk meg fele-fele alapon. Tiéd ötven, nekem is marad annyi!
- Hogy gondolhatsz ilyet urambátyám! - replikázott a fiatal kakas -
Csak nem képzeled, hogy a vörös diplomámmal, többször százhúsz órás
tanfolyamaimmal, manager szemléletemmel belemegyek ilyen alantas
alkuba? Enyém mind a száz!
- Jól van öcsém, de legalább tízet hagyj nekem, mégse töltsem
haszontalanul öreg napjaimat...
- Szó sem lehet róla! Az én peckes sarkantyúmnak, égövörös tarajomnak,
érces hangomnak, hatalmas teljesítménymutatómnak - már megbocsáss - a
te korodban nyomomba se érhetsz.
- Azért próbát tehetnénk...
- ... próbát?
- Azt! Fussunk versenyt itt a kerítés mellett. Aki nyer, azé a száz tyúk!
- Versenyt? Futni? Veled?
- Persze. Korunk a verseny kora, miért ne?
Ebben is maradtak. Felálltak a rajtvonalra, s a legöregebb tyúk kárálására
megkezd?dött a verseny...
Szedte a lábát az öreg, taktikusan szaladt utána a fiatal, beosztva
erejét a hajrára gondolva, mikor éktelen dörrenés hallatszott, s a
fiatal kakas véres tollcsomóként ken?dött föl a kerítésre...
A gazdaság tornácán éktelenül káromkodott a tyúkász, miközben
újratöltötte a puskáját:
- Már a harmadik kakast veszem meg, és ez sem a tyúkokat szereti....
