Forma-1

[Dada]

A Ferrarinak is nagy kihí­vást jelent a KERS

Számos más csapathoz hasonlóan a Ferrari is küszködik a tervek szerint a jövő évtől bevezetésre kerülő kinetikus energiatároló-rendszerrel, azaz a KERS-el - ezt a maranellói gárda motorrészlegét irányí­tó Gilles Simon ismerte el.


Az új rendszert már hónapok óta fejlesztik a csapatok, s eddig többeknél problémát okozott, a BMW csapata például nemrégiben fel kellett, hogy függessze a fejlesztést, mert a jerezi tesztek alkalmával egyik szerelőjük áramütést szenvedett.
A RedBull Racing-nél is merültek fel problémák, a csapat gyárában tűz keletkezett a rendszer tesztelésekor, í­gy többen úgy vélik, hogy korai lenne bevezetni azt már a jövő évben.
A Ferrari műszaki igazgatója is hasonló véleménye van, ő úgy gondolja, hogy nem minden csapat tudna 'használható' eszközzel rajthoz állni a jövő évi idénynyitón.
„A KERS egy nagyon összetett téma, melynek fejlesztésekor számos új és bonyolult területen dolgozunk, s eközben arról is meg kell győződnünk, hogy az idei autó fejlesztésére is marad energiánk" - mondta Simon.
„Nagy kihí­vás lesz jövőre bevetni a rendszert. Minden nap tanulunk valamit, de küzdünk vele és azt gondolom, hogy minden csapat meg fog szenvedni azért, hogy megbí­zható rendszerrel álljon oda a 2009-es szezonnyitóra."
„A jövő évben a KERS miatt a szabályok is változnak, az első szárnyra kerül majd egy érzékelő lap, emellett nagyon nagy szerepe lesz az elektronikának, az egységes elektronikai rendszert is teljesen értenünk kell, hogy megfelelően használjuk ezeket az elemeket."
„Nem garantált az, hogy a féktávokon sikerül megfelelően újratölteni a rendszert, s emellett a megbí­zhatóság sem az."
„Azok, akik sikeresen el tudják végezni a munkát, óriási előnyre tehetnek szert."



Monza nemcsak a fényes sikerekről hí­res

Az Olasz Nagydí­jat már az 1950-es esztendő óta mindig nagy várakozás előzi meg, mivel többször ezen a helyszí­nen dőlt el a világbajnoki cí­m sorsa. A Formula-1 történetében egy-egy verseny gyakran szomorú véget ért, és mivel monzai a leggyorsabb és legveszélyesebb helyszí­nek egyike, ezért itt is többször történt tragikus szerencsétlenség. A legendás Alberto Ascari, Wolfgang Berghe von Trips, Jochen Rindt és Ronnie Peterson is ezen a versenypályán szenvedtek halálos kimenetelű balesetet.

Ascari a Monte Carlóban rendezett futamon a tengerbe zuhant, azonban a gyors segí­tségnek köszönhetően csupán néhány karcolással megúszta az esetet. Néhány nappal később Eugenio Castellotti Monzába rendelte, a Ferrari új sportautójának tesztelésére. Ascari a tesztet megelőzően egy rövid időt töltött Castellotti és barátja, Luigi Villoresi társaságában egy közeli vendéglőben. Ekkor Ascari arra kérte barátját, hogy tehessen néhány próbakört az autóval. Ascari sok más versenyzőtársához hasonlóan babonás volt, ezért minden versenyen saját sisakját viselte. Ezúttal Villoresi sisakját öltötte magára, majd elindult a Monzai pályán. ősszesen három kört teljesí­tett, a negyediket nem tudta befejezni. Az olasz versenyző 240 kilométeres óránkénti sebességgel haladt, amikor az egyik kanyarban autója felborult, ő pedig kizuhant az aszfaltra. Alberto Ascari barátja, Luigi Villoresi karjaiban hunyt le örökre szemeit. Ascari hí­res édesapja, Antonio szintén egy tesztelés közben vesztette életét 1925. július 26-án, Franciaországban.

Az 1961-es esztendőben is szoros küzdelem folyt a világbajnoki cí­m megszerzéséért, ezért az Olasz Nagydí­jnak sorsdöntő szerepe volt. A futam azonban tragédiába torkollott, a bajnokság is másodlagossá vált. Az első rajtkockából induló von Trips a rajtnál több pozí­ciót veszí­tett, ezért kockázatot vállalva megpróbálta visszaszerezni a vezetést. A Parabolica kanyarban balra kormányozta autóját, aminek következtében kerekei hozzáértek Jim Clark Lotusához. A Ferrari felborult, majd a biztonsági korlátnak csapódva állt meg. Von Trips kizuhant az autóból, egyenesen a nézőtérre, ahol tizenegy néző azonnal életét veszette, ketten nem sokkal a szerencsétlenséget követően haltak bele sérüléseikbe. Wolfgang Berghe von Trips halála megrázta a versenyzőtársakat.

Kilenc év elteltével Jochen Rindt nagy reményekkel érkezett meg Olaszországba, és mint mindig, ezúttal is először bal lábbal szállt be autójába. A megmérettetés hamar véget ért a mainzi származású pilóta számára. Az ötödik körben a Parabolica bejáratánál a Lotus-Ford féltengelye eltört, aminek következtében a bal oldali szalagkorlátnak csapódott. Denis Hulme szemtanúja volt az esetnek, aki azt hitte, hogy Rindt jól van. Az 1970-es esztendő világbajnoka azonban ekkor már a halállal ví­vott csatát, és nem sokkal a kórházba szállí­tását követően belehalt sérüléseibe. 1970 őszén posztumusz avatták világbajnokká. őzvegye boldog volt, hogy valóra vált férje legnagyobb álma.

Bár a folyamatos tragédiák következtében a biztonság egyre nagyobb szerepet kapott, és a pilóták érdekeit képviselő szervezet, Grand Prix Drivers Association is sikerrel vette fel a küzdelmet a versenyek szervezői ellen (többek között elérték, hogy 1969-ben ne rendezzék meg a Belga Nagydí­jat, mivel a pálya túl veszélyes), a tragédiák mégsem kí­mélték a száguldó cirkusz világát. Száz százalékos biztonságot a mai napig nem lehet garantálni.

Az 1978-as Olasz Nagydí­j szintén rémálommá vált. Gianni Restelli már a megmérettetés elején egy hatalmas hibát követett el, aki annak ellenére indí­totta útjára a futamot, hogy egyesek még nem sorakoztak fel a rajtrácson. A nagy zűrzavarban James Hunt és Ronnie Peterson összeütköztek, aminek következtében a Lotus a szalagkorlátnak ütközött, majd a szivárgó üzemanyag lángra lobbant. A svéd pilóta lábtörést és égési sérüléseket szenvedett, majd az éjszaka folyamán embóliát kapott, és már nem tudták megmenteni az életét. 1979-ben egységessé vált a rajtjel, és hogy elkerüljék a Monzához hasonló súlyos baleseteket, 1980-ban egy kí­sérőkocsi vezette fel az első kört.

Ronnie Peterson óta az Olasz Nagydí­jon egyetlen Formula-1-es pilóta sem vesztette életét, de a pálya még mindig sok veszélyt rejt.