Macskafogó 2 - A sátán macskája

[Orpheus]

Mindenki megőrült, hogy láthassa végre, most meg csak fanyalognak. Persze, hogy kockázatos vállalkozás volt belevágni a Macskafogó folytatásába, hogy elképesztő elvárásoknak kell megfelelnie, és hogy a felfokozott kí­váncsiság óhatatlanul magával von némi csalódottságot. De Ti, kedves Filmklub-olvasók ne hagyjátok magatokat! A Macskafogó 2 - A sátán macskája mindenképp érdemes a figyelmetekre.

Stanley, az új főszereplő


Ajánlat

• A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.

Videó

A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.

A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.

A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.

A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.

A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.

Najó, még ezt az egy cikket olvassátok el a Macskafogó folytatásáról, aztán többet ne. Nem mintha én lennék, aki megmondja a tutit, hanem mert nincs értelme. Én is csak menekültem a sajtóvetí­tés után, amikor az előcsarnokban mindenki előjött a véleményével. Naná, hogy az volt a legmenőbb, aki a legjobban szenvedett. "Na, megyek, felejteni!" - húzott el mellettem egy kedves barátom, és felidézte bennem az érzést, amikor mindenki jófej, aki unatkozott, csak én kuncogtam hülyén a "fárasztó" poénokon. Pedig a teremben még többesszámnak hangzott.

Szóval nekem tetszett. Nem volt gondom vele, hogy egy perc alatt elfogadjam, és el is higgyem, hogy Rudolf Péter mindig is a Macskafogó része volt. Az új főszereplő, Stanley abszolút belepasszol a csapatba, és ugyanez érvényes Torzonborzra is. Megnyugodtam, hogy nem lett belőlük 3D-s hollywoodi lényecske nagy, csillogó szembogárral, hanem maradtak rajzfilmfigurák. A többiek dettó. A háttér lett csak komplexebb, ez viszont ma elvárás, szóval rendben van.

A szellemiség a régi. De annyira, hogy klasszikus Pannónia Filmstúdiós aurája van. Például a szereplők értelmes egerek, és a párbeszéd köztük nem információ-osztásról szól, hanem arra van, hogy a jellemüket, a szándékaikat és a kételyeiket megfogalmazzák benne. Rengeteg az utalás az elmúlt 10 évünkre, nem is akartam elhinni, hogy Nepp József ennyire képben van. Persze, nem is egyedül övé az érdem. A stáblistán szerepel egy külön gegcsapat, amelynek tagjai érezhetően nem hagytak veszni egyetlen helyzetet sem. És ez jó: az amerikai sitcom-humor például arra épül, hogy minden szitut addig facsarnak, amí­g az utolsó csepp poén ki nem csurran belőle.

A sztori nem igazán fontos, és nem is annyira eredeti: természetesen kiderül, hogy létezik még egy zsebkendőnyi terület a Földön, ahol a macskák megőrizték hatalmukat az egerek fölött. Arra téved újdonsült hősünk, Stanley (újságí­ró, tehát felszí­nes és cinikus, de szeretni kell), aki azonnal csapdába esik, ám akad egy segí­tője, Torzonborz (röviden: Torzon), aki segí­t neki megszökni, és felhí­vni az egerek figyelmét a veszélyre. Közben a macskákhoz is megérkezik a felmentő sereg "A sátán macskája" személyében.

Nem kell megijedni, a film egy hansúlyos pontján megjelenik maga Grabowski is, kicsit meghí­zva, megereszkedve, belassulva, de a régi jelmezében. Mégiscsak 21 év telt el az utolsó kaland óta, és közben konzerv-gyáros lett belőle. A többi régi kedvenc sem maradt ki a történetből, úgyhogy ezzel is sikerült minden vágyat kielégí­teni. A patkányok első jelenete (egy lezser rablási procedúra) például abszolút az eredeti Macskafogó szí­nvonalát hozza.

Elmondom röviden, mi a jó a Macskafogó 2-ben:

• Olyan hungarikum, ami abszolút univerzális, hovatovább kozmopolita.
  
• Kötelességtudóan egyesí­ti a régit meg az újat - minden téren.
  
• Minden 60 másodpercre van egy poénja - nem mindegyik sül el egyformán jól, de mondjuk a feléért megérte. (Egyik kedvencem például a jogvédő szervezetek szalagja - erre majd akkor emlékezzetek.)
  
• A magyar szinkron hőskorát idézik a szí­nészi alakí­tások. A legjobb szí­nészek adták hozzá a hangjukat, és mindannyian ki is tettek magukért. (És amikor Darvas Iván hangját hallottam újra, akkor végképp elolvadtam.)
  
• Nagy őregek és a fiatal alkotók együtt - ez egy nagyon jó kombináció, erősen érezhető is a filmben.
  
• Ezt a részt is érdemes lesz többször megnézni, mert a sok apró részlet mindig tartogat majd meglepetéseket.
  

forrás: origo.hu