2007-12-02, 13:45
Egy sivatagban állomásozó század katonái nagyon unják magukat, ezért a parancsnok elhatározza, hogy szervez nekik egy kis m?sort. Meghív egy sztriptíztáncosn?t, aki kivonul a színpadra, majd elkezd táncolni. Amikor már csak a fehérnem?je van rajta, befejezi. A parancsnok hallja, hogy a katonák nagyon tapsolnak, visszaküldi a tancosn?t, hogy adjon egy ráadást. Az visszamegy, a melltartóját is leveszi, majd megint kimegy. A katonák ismét tapsviharban törnek ki, a parancsnok ismét visszaküldi a n?t, aki most már a bugyiját is leveszi, de senki nem tapsol.
- Mi az, nem tetszett nekik a m?sor?
- De, szerintem tetszett, csak egy kézzel nem tudnak tapsolni.
A gyengélked? el?tt sorban állnak a katonák. A kezelés gyorsan megy:
- Panasza?
- Fáj a mandulám.
- Kivágjuk! Következ?!
- Tyúkszemem van.
- Kivágjuk! Következ?.
- B?rkeményedés kínoz.
- Levágjuk! Következ?!
- Begyulladt a vakbelem.
- Kivágjuk. Következ?!
Csönd.
- Mondom következ?! Mi a panasza?
- Jelentem, a fejem fájt... de már elmúlt!
Kohn és Grün együtt szolgálnak 1967-ben az egyiptomi fronton. A katonák megjutalmazására mindenki eltávozást kaphat hétvégére, ha lead egy egyiptomi tankot. Grünnek felt?nik, hogy Kohn minden hétvégén hazamegy. Meg is kérdezi:
- Mondd Kohn, hogy van ez a te állandó hétvégi eltávozásaiddal?
- Egyszer? - válaszolja Kohn. Az egyiptomi seregben - pont itt szemben velünk - szolgál a gyerekkori palesztin barátom, Ali.
- Na és?
- Minden csütörtökön kimegyek a senki földjére és elordítom magam:
- Ali, akarsz hétvégén hazamenni?
- Igen.
- Jó, akkor cseréljünk tankot!
Vizsgáztatják az amerikai pilótát, miel?tt kivezénylik Irakba. A szokásos kérdések után megkérdik t?le:
- Két tank áll az úton, egy iraki és egy angol, melyiket lövi le?
- Hát az angolt! - vágja rá a katona.
- Hülye! Menjen ki, gondolkodjon el és majd utána jöjjön vissza.
Kis id? elteltével behívják megint és újra felteszik neki a kérdést:
- Két tank áll az úton, egy iraki és egy angol, melyiket lövi le?
- Az ?rmester úr melyiket l?né le? - kérdezi félve a katona.
- Hát az irakit!
- Akkor nekem megint csak az angol jut!
- Mi az, nem tetszett nekik a m?sor?
- De, szerintem tetszett, csak egy kézzel nem tudnak tapsolni.
A gyengélked? el?tt sorban állnak a katonák. A kezelés gyorsan megy:
- Panasza?
- Fáj a mandulám.
- Kivágjuk! Következ?!
- Tyúkszemem van.
- Kivágjuk! Következ?.
- B?rkeményedés kínoz.
- Levágjuk! Következ?!
- Begyulladt a vakbelem.
- Kivágjuk. Következ?!
Csönd.
- Mondom következ?! Mi a panasza?
- Jelentem, a fejem fájt... de már elmúlt!
Kohn és Grün együtt szolgálnak 1967-ben az egyiptomi fronton. A katonák megjutalmazására mindenki eltávozást kaphat hétvégére, ha lead egy egyiptomi tankot. Grünnek felt?nik, hogy Kohn minden hétvégén hazamegy. Meg is kérdezi:
- Mondd Kohn, hogy van ez a te állandó hétvégi eltávozásaiddal?
- Egyszer? - válaszolja Kohn. Az egyiptomi seregben - pont itt szemben velünk - szolgál a gyerekkori palesztin barátom, Ali.
- Na és?
- Minden csütörtökön kimegyek a senki földjére és elordítom magam:
- Ali, akarsz hétvégén hazamenni?
- Igen.
- Jó, akkor cseréljünk tankot!
Vizsgáztatják az amerikai pilótát, miel?tt kivezénylik Irakba. A szokásos kérdések után megkérdik t?le:
- Két tank áll az úton, egy iraki és egy angol, melyiket lövi le?
- Hát az angolt! - vágja rá a katona.
- Hülye! Menjen ki, gondolkodjon el és majd utána jöjjön vissza.
Kis id? elteltével behívják megint és újra felteszik neki a kérdést:
- Két tank áll az úton, egy iraki és egy angol, melyiket lövi le?
- Az ?rmester úr melyiket l?né le? - kérdezi félve a katona.
- Hát az irakit!
- Akkor nekem megint csak az angol jut!
