2025-08-26, 07:47
Vécsey Aurél - Magyar Tragédia - A Don-kanyar+A trianoni békediktátum
![[Kép: MjA1MTA5Nw.jpg]](https://kephost.net/p/MjA1MTA5Nw.jpg)
Szinte mindenkinek van olyan felmenője – nagyapa, dédnagyapa –, aki a Don-kanyarban vesztette életét, vagy sebesülten, illetve hosszú szovjet fogság után tért csak haza. Majd' hét évtizede a szülőföldjétől kétezer kilométerre bevetett 2. magyar hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, és csak a töredéke tért haza. Az ország XX. századi történelmének egyik legnagyobb tragédiáját általában, mint második mohácsi vészt emlegetik.
Pedig 1942 tavaszán a magyar politikai vezetés kényszerhelyzetben ugyan, de még a győzelem reményével küldte a frontra a 2. hadsereget, mégis a Don-kanyarban megvívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak.
A megfelelő fegyverzet, felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, haltak meg és estek fogságba feleslegesen a farkasordító hideg orosz télben, majd a megsemmisítő vereséget követően vonultak vissza rendezetlenül, pánikban és kétségbeesve, az életükért küzdve, parancsnokaik által magukra hagyva.
Miközben a Magyar Királyi Honvédség Főparancsnoksága és az ország politikai vezetése szinte semmit sem tett az előre látható katasztrófa elkerülése érdekében.
De mit keresett a 2. magyar hadsereg a Szovjetunióban, kétezer kilométerre hazájától, miért bocsátották a magyar katonákat a német hadvezetés rendelkezésére, hányan vesztek oda a Don-kanyarban, melyek voltak a vereség okai?
Könyvünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
A gyalázatos trianoni békediktátummal kapcsolatban sokak fejében még napjainkban is nagy a zűrzavar és a homály. Sajnos nem is kevesen ma is románnak nevezik erdélyi magyar testvéreinket, másoknak pedig gőzük sincs, mi történt Trianonban, vagy egyszerűen egy „régen volt, felejtsük el” felkiáltással intézik el a dolgot. És ami még elszomorítóbb: sok határainkon kívül rekedt magyar nemzettársunk sincs tisztában azzal, miképpen került oda, és milyen nemzetiségű valójában. Ennek a helyzetnek a kialakulásában természetesen fontos szerepe van a környező országok propagandájának és a becstelen történelemtanításnak is. Ezzel párhuzamosan az „anyaország” részéről is hiányos a felvilágosító munka, illetve a segítség.
A trianoni békediktátum következményeként három és félmillió magyar került idegen uralom alá. A józan ész, az ésszerűség azt diktálná, hogy minden magyar egyetértsen Trianon igazságtalanságát illetően, pártállástól függetlenül, sajnos azonban éppen a pártpolitika „áldásos” tevékenysége miatt ebben a kérdésben sem lehet össznemzeti egyetértés.
Mi, magyarok valahogy semmiben sem értünk egyet…
A köztudatban Magyarország példátlan megcsonkításának okairól számos tévhit és legenda él még ma is, többek között a határmegállapító bizottságok helyismeretének hiányáról, a Tanácsköztársaság szerepéről, Clemenceau magyar menye miatti magyargyűlöletéről, vagy a párizsi diplomaták ágyában ügyesen izgő-mozgó román kéjnők szerepéről. Könyvünkben természetesen ezekre a mítoszokra is ki fogunk térni.
pdf 5mb 2009
Szinte mindenkinek van olyan felmenője – nagyapa, dédnagyapa –, aki a Don-kanyarban vesztette életét, vagy sebesülten, illetve hosszú szovjet fogság után tért csak haza. Majd' hét évtizede a szülőföldjétől kétezer kilométerre bevetett 2. magyar hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, és csak a töredéke tért haza. Az ország XX. századi történelmének egyik legnagyobb tragédiáját általában, mint második mohácsi vészt emlegetik.
Pedig 1942 tavaszán a magyar politikai vezetés kényszerhelyzetben ugyan, de még a győzelem reményével küldte a frontra a 2. hadsereget, mégis a Don-kanyarban megvívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak.
A megfelelő fegyverzet, felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, haltak meg és estek fogságba feleslegesen a farkasordító hideg orosz télben, majd a megsemmisítő vereséget követően vonultak vissza rendezetlenül, pánikban és kétségbeesve, az életükért küzdve, parancsnokaik által magukra hagyva.
Miközben a Magyar Királyi Honvédség Főparancsnoksága és az ország politikai vezetése szinte semmit sem tett az előre látható katasztrófa elkerülése érdekében.
De mit keresett a 2. magyar hadsereg a Szovjetunióban, kétezer kilométerre hazájától, miért bocsátották a magyar katonákat a német hadvezetés rendelkezésére, hányan vesztek oda a Don-kanyarban, melyek voltak a vereség okai?
Könyvünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.
A gyalázatos trianoni békediktátummal kapcsolatban sokak fejében még napjainkban is nagy a zűrzavar és a homály. Sajnos nem is kevesen ma is románnak nevezik erdélyi magyar testvéreinket, másoknak pedig gőzük sincs, mi történt Trianonban, vagy egyszerűen egy „régen volt, felejtsük el” felkiáltással intézik el a dolgot. És ami még elszomorítóbb: sok határainkon kívül rekedt magyar nemzettársunk sincs tisztában azzal, miképpen került oda, és milyen nemzetiségű valójában. Ennek a helyzetnek a kialakulásában természetesen fontos szerepe van a környező országok propagandájának és a becstelen történelemtanításnak is. Ezzel párhuzamosan az „anyaország” részéről is hiányos a felvilágosító munka, illetve a segítség.
A trianoni békediktátum következményeként három és félmillió magyar került idegen uralom alá. A józan ész, az ésszerűség azt diktálná, hogy minden magyar egyetértsen Trianon igazságtalanságát illetően, pártállástól függetlenül, sajnos azonban éppen a pártpolitika „áldásos” tevékenysége miatt ebben a kérdésben sem lehet össznemzeti egyetértés.
Mi, magyarok valahogy semmiben sem értünk egyet…
A köztudatban Magyarország példátlan megcsonkításának okairól számos tévhit és legenda él még ma is, többek között a határmegállapító bizottságok helyismeretének hiányáról, a Tanácsköztársaság szerepéről, Clemenceau magyar menye miatti magyargyűlöletéről, vagy a párizsi diplomaták ágyában ügyesen izgő-mozgó román kéjnők szerepéről. Könyvünkben természetesen ezekre a mítoszokra is ki fogunk térni.
pdf 5mb 2009
Kód:
https://data.hu/get/14701131/VECSPDF.7z
