S. A. Locryn - Gyufaláng HK (2025)

[petrucy]

S. A. Locryn - Gyufaláng HK (2025)
(Az írónő első könyve)
Felolvassa: Malfoy Lucius
Méret:961.0 MB
Bitrata:128 kbps/44 kHz/MP3
Játékidő:17:01':40"

Nemessy Sándor százados önmaga árnyékaként éli életét a hamvaiból épp újjáéledő Budapesten.
1947 karácsonyának előestéjén talál rá a hadifogságból szabadult őrmesterre.
Szép Tamás tudja, hogy meg kell változtatnia a jövőt, és meg kell mentenie a századost, mindig ez a szándék vitte előre.
Megtalálja-e az elhatározást magában, hogy az érzései szerint cselekedjen? Ha lesz hozzá mersze, vajon hagyják-e neki?
Lehet-e két férfi barátságából több egy bizalmatlansággal átitatott korszakban, amikor a másság főbenjáró bűn volt?

Tudtam, hogy maga a földi pokol lesz az a nap. Sokszor felfogni sem voltam képes, hogyan éltük túl egészen máig. És én ott a többiek közt csatarendben állva egészen biztos voltam abban, hogy az aznap később egy újabb ilyen megmagyarázhatatlan esemény lesz a “valahogy megúsztuk” listán. Úgy vártunk a jelre hajnalban, hogy már nem csak azt tudtuk biztosan, hogy vége a háborúnak, de azt is, hogy csúfosan elvesztettük. A vöröslő fényben várva a százados már nem is győzelemről beszélt – bár tőle sosem lehetett hagymázas, földtől elrugaszkodott vágyálmokról hallani -, hanem puszta túlélésről.

Tudtuk, hogy aznap azért harcolunk, hogy tartsuk a vonalainkat, amíg meg nem érkezik a fegyverletételi parancs. A százados azt mondta, ha rajta múlna, “már abban a rohadt pillanatban letetetné a fegyvert”. Csak azért nem merte kiadni a parancsot, mert félt, hogy kivégeznének minket a túloldaliak. Egyikünknek sem voltak kétségei afelől, hogy semmi sem állítaná meg az ellenfél pattanásig feszült idegzetű katonáit, amíg hivatalosan vége nincs a háborúnak.

Ott álltunk, fegyverrel a kézben, rohamra készen. És a százados arról beszélt, hogy mennyire sajnálja, hogy nem teheti mindünknek lehetővé a hazatérést. De biztosított minket, ahogy amennyit csak lehet, haza akar juttatni közülünk. Remegett a hangja, láttam rajta, hogy ő is józan esze utolsó darabjaiba kapaszkodik. Sajnáltam az iszonyatos terhek miatt, amiket cipelt.

Kód:

https://data.hu/get/147.... [A teljes linkek csak bejelentkezett felhasználóknak láthatók] https://data.hu/get/147.... [A teljes linkek csak bejelentkezett felhasználóknak láthatók] https://data.hu/get/147.... [A teljes linkek csak bejelentkezett felhasználóknak láthatók] https://data.hu/get/147.... [A teljes linkek csak bejelentkezett felhasználóknak láthatók] https://data.hu/get/147.... [A teljes linkek csak bejelentkezett felhasználóknak láthatók]