2026-06-25. 08:00
René Guénon - Az ember sorsa a Védánta szerint
![[Kép: MjQ1NzkxMw.jpg]](https://kephost.net/p/MjQ1NzkxMw.jpg)
René Guénon (1886-1951) egész életművét a hagyomány metafizikája kérdései tisztázásának szentelte, ezt a kérdéskomplexumot fejtette ki különböző aspektusokból megközelítve.
Guénon és az ő nyomdokait követő tanítványok álláspontja szerint a hagyomány metafizika, éspedig nem a filozófusok sokféle metafizikáinak egyike, hanem az egyetlen lehetséges metafizika, amely éppen ezért egyetemes, egyaránt érvényes a bármely időben és bármely helyen élt és élő emberiségre, mert tartalma egyetemes érvényű: az ember isteni eredetének, a Végső Azonosságnak a gondolatát őrzi és ennek az azonosságnak a tényleges megvalósítására törekszik szellemi úton.
Ebben a művében az ember kérdését az ősi indiai Védák tanítása alapján fejti ki, elsősorban az i.sz. VIII. században élt ind gondolkodó, Sankara híres Véda-kommentárjai nyomán, melyekben a korábbi évezredek során elnehezedett, hozzá nem illő elemekkel keveredett Véda-tanokat megtisztította, és olyan ragyogó formában fejezte ki, hogy tanítása nagy mértékben hozzájárult az akkor már több mint ezer éves Buddha-tanítások elhalványulásához Indiában. Bár Guénon ebben a művében a védikus terminológiát használja, a szanszkrit kifejezések senkit se tévesszenek meg, mert ezek mögött minden korra és minden emberre egyaránt érvényesen vonatkozó egyetemes tartalmakat találunk. Guénon maga is hangsúlyozza ezt a tényt és mindenütt párhuzamot von az egyetemes hagyomány más korokban és más népeknél megjelent különböző megnyilatkozásaiban jelentkező azonosságai és hasonlóságai között, mint amilyen a kínai univerzalizmus, a zoroasztrizmus, a görög, a héber, a keresztény, az iszlám és más hagyományok, hogy csak a leggyakrabban említetteket soroljuk fel. pdf 25mb 1998
René Guénon (1886-1951) egész életművét a hagyomány metafizikája kérdései tisztázásának szentelte, ezt a kérdéskomplexumot fejtette ki különböző aspektusokból megközelítve.
Guénon és az ő nyomdokait követő tanítványok álláspontja szerint a hagyomány metafizika, éspedig nem a filozófusok sokféle metafizikáinak egyike, hanem az egyetlen lehetséges metafizika, amely éppen ezért egyetemes, egyaránt érvényes a bármely időben és bármely helyen élt és élő emberiségre, mert tartalma egyetemes érvényű: az ember isteni eredetének, a Végső Azonosságnak a gondolatát őrzi és ennek az azonosságnak a tényleges megvalósítására törekszik szellemi úton.
Ebben a művében az ember kérdését az ősi indiai Védák tanítása alapján fejti ki, elsősorban az i.sz. VIII. században élt ind gondolkodó, Sankara híres Véda-kommentárjai nyomán, melyekben a korábbi évezredek során elnehezedett, hozzá nem illő elemekkel keveredett Véda-tanokat megtisztította, és olyan ragyogó formában fejezte ki, hogy tanítása nagy mértékben hozzájárult az akkor már több mint ezer éves Buddha-tanítások elhalványulásához Indiában. Bár Guénon ebben a művében a védikus terminológiát használja, a szanszkrit kifejezések senkit se tévesszenek meg, mert ezek mögött minden korra és minden emberre egyaránt érvényesen vonatkozó egyetemes tartalmakat találunk. Guénon maga is hangsúlyozza ezt a tényt és mindenütt párhuzamot von az egyetemes hagyomány más korokban és más népeknél megjelent különböző megnyilatkozásaiban jelentkező azonosságai és hasonlóságai között, mint amilyen a kínai univerzalizmus, a zoroasztrizmus, a görög, a héber, a keresztény, az iszlám és más hagyományok, hogy csak a leggyakrabban említetteket soroljuk fel. pdf 25mb 1998
Idézet:A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.
