A film hősei az egyik szomszédos naprendszer aprócska bolygójának lakói.
Egon kissé szórakozott, amatőr "űrkutató", akinek kétbalkezes, minden lében
kanál társa Dönci, egy kissé túltáplált macskaforma lény. A bonyodalmak
akkor kezdődnek, amikor ismeretlen eredetű tárgy zuhan le a lakhelyük
közelében (a Voyager-3), az emberiség üzenetével. Egon eltervezi, hogy
felveszi a kapcsolatot a magáról hírt adó civilizációval. A fészerében bádog-
űrhajót épít. Némi bonyodalmak után sikerül elindulniuk és a
Naprendszerünk felé veszik az útjukat. Majdnem belezuhannak a Napba, ám
a Merkúr mellett sikerül lefékezniük. A Vénuszt beborító viharfelhőkben
óriási viharok dúlnak, hatalmas villámlásokkal, hát gyorsan továbbállnak a
Föld irányába. Egon nagyon elfárad, elnyomja az álom. Dönci a felügyelet
nélküli pilótafülkében "Egonosat" játszik, fontoskodva nyomogatja a
gombokat. Egy váratlan mozdulattal véletlenül repülősebességre kapcsol.
Az űrhajó teljes hajtómű-terheléssel száguld, egészen a jeges-hideg Plútóig,
miközben meghibásodik. Egon külszíni szereléssel megjavítja a gépet, s
folytatják útjukat. Konstatálják, hogy sem a Neptunusz, sem az Uránusz,
sem a Szaturnusz, de még a Jupiter sem alkalmas a letáborozásra. Végül a
Marson landolnak. A csodálatos narancssárga bolygó látszólag lakatlan. Ám a
semmiből egy ismeretlen csillogó-villogó objektum érkezik elképesztő
sebességgel. A szuper-technológiájú csészealj Döncit felszippantja, s az UFO
utasai megvizsgálják a furcsa szőrös kis állatot. A tanulmányozás után
Döncit hátrahagyva hipp-hopp elviharzanak. Egonék az izgalmas és vicces
találkozás után a kék bolygó, vagyis a Föld felé veszik útjukat, s sikeresen
leszállnak valahol Európa közepén, zord sziklák között. A Föld ekkora már
egy erősen elsivatagosodott bolygó. Ám végül sikerül megismerkedniük a
Föld egyetlen lakójával egy koktélbárban, aki mesél nekik a Földről, az
emberekről, szépségről, kalandról, egyszóval az életről...
