Sztehlo Gábor - Isten kezében
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1909-ben született Budapesten. Sopronban végezte a teológiát, majd egy évet ösztöndíjasként Finnországban töltött. 1932-től káplán, 1935-től lelkész Nagytarcsán. 1942-től egyházkerületi missziós, majd fővárosi kórházlelkész. 1944 őszén az egyház tartós szabadságra küldi, hogy a Jó pásztor szolgálat keretében idejét, erejét az üldözött gyermekek megmentésének szentelhesse. A háború után árván maradt gyermekek számára új otthont, iskolát (PAX) szervez, amelyekben újszerű pedagógiai elvek alapján, személyiségének melegével igyekszik pótolni a családi otthont. Az otthon bezárása után 1951 őszétől egy évtizeden át az evangélikus egyház pesthidegkúti, sérült gyermekeket és öregeket gondozó otthon szervezője és vezetője. 1956-ban családja Svájcba emigrál, ő gondozottjai mellett marad. 1962-ben meglátogatja családját Svájcban és szívinfarktust kap. Orvosai tanácsára Svájcban marad, felépülése után lelkészi munkát vállal. 1972-ben az izraeli kormány a Yad Vashem éremmel, az Igazak Érmével tünteti ki. 1974. május 28-án hal meg. 1984 óta fa őrzi emlékét az Igazak Kertjében, Jeruzsálemben, emléktábla a budavári és a nagytarcsai evangélikus templom falán; a gici Általános Iskola és Diákotthon felveszi a nevét, alkalmazza pedagógiai elveit; az egykori gyermekek évente találkoznak, majd 1990-ben elhatározzák: egy alapítvány keretében, Sztehlo Gábor szellemében próbálják segíteni a ma elesettjeit, az életbe kikerülő állami gondozottakat. 1994-ben hármas évforduló ébreszti az emlékeket: 50 éve mentette a gyermekeket; 20 éve távozott e földi létből s most lenne 85 éves, ha még köztünk volna. E hármas évforduló alkalmából jelenteti meg a Sztehlo Gábor Alapítvány Isten kezében c. könyvének harmadik magyar és első angol kiadását. Egyik kötetnek sincs ára, ki-ki annyiért kapja, amennyit Alapítványunk céljaira tud szánni… pdf 28mb
Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1909-ben született Budapesten. Sopronban végezte a teológiát, majd egy évet ösztöndíjasként Finnországban töltött. 1932-től káplán, 1935-től lelkész Nagytarcsán. 1942-től egyházkerületi missziós, majd fővárosi kórházlelkész. 1944 őszén az egyház tartós szabadságra küldi, hogy a Jó pásztor szolgálat keretében idejét, erejét az üldözött gyermekek megmentésének szentelhesse. A háború után árván maradt gyermekek számára új otthont, iskolát (PAX) szervez, amelyekben újszerű pedagógiai elvek alapján, személyiségének melegével igyekszik pótolni a családi otthont. Az otthon bezárása után 1951 őszétől egy évtizeden át az evangélikus egyház pesthidegkúti, sérült gyermekeket és öregeket gondozó otthon szervezője és vezetője. 1956-ban családja Svájcba emigrál, ő gondozottjai mellett marad. 1962-ben meglátogatja családját Svájcban és szívinfarktust kap. Orvosai tanácsára Svájcban marad, felépülése után lelkészi munkát vállal. 1972-ben az izraeli kormány a Yad Vashem éremmel, az Igazak Érmével tünteti ki. 1974. május 28-án hal meg. 1984 óta fa őrzi emlékét az Igazak Kertjében, Jeruzsálemben, emléktábla a budavári és a nagytarcsai evangélikus templom falán; a gici Általános Iskola és Diákotthon felveszi a nevét, alkalmazza pedagógiai elveit; az egykori gyermekek évente találkoznak, majd 1990-ben elhatározzák: egy alapítvány keretében, Sztehlo Gábor szellemében próbálják segíteni a ma elesettjeit, az életbe kikerülő állami gondozottakat. 1994-ben hármas évforduló ébreszti az emlékeket: 50 éve mentette a gyermekeket; 20 éve távozott e földi létből s most lenne 85 éves, ha még köztünk volna. E hármas évforduló alkalmából jelenteti meg a Sztehlo Gábor Alapítvány Isten kezében c. könyvének harmadik magyar és első angol kiadását. Egyik kötetnek sincs ára, ki-ki annyiért kapja, amennyit Alapítványunk céljaira tud szánni… pdf 28mb
Code:
Linkeket csak regisztrált tagok láthatják! Bejelentkezés ::: Regisztráció