Cormac McCarthy - Véres délkörök​ HK (2026)

[petrucy]

Cormac McCarthy - Véres délkörök​ HK (2026)
Avagy vörös alkony a nyugati égen
Felolvassa: LoLo
Méret:778.90 HK
Bitrata:144 kbps/44 Khz/MP3
Játékidő:12:13':06"

"Reggel amikor kilovagoltak a városból még hidegebb volt mint az este. Az utcák néptelenek voltak és a frissen esett hóban nem voltak lábnyomok. A város szélén jól látszott hol keresztezték az utat a farkasok.
A tizenkilencedik század közepén egy sebesült tennesseei fiú céltalanul bolyong a texasi-mexikói határvidéken. Előbb fosztogatásra készülő amerikai veteránok közé csöppen, akiket indiánok mészárolnak le, majd egy skalpvadász banda fogadja be, amelyet az őrült Glanton vezet társával, az ördögi bíróval együtt. Az állandó és kíméletlen erőszak világában a fiú kénytelen hamar megtanulni, hogy mindenki szeme előtt egyetlen cél lebeg: megérni a másnap reggelt.
Cormac McCarthy szikár és könyörtelen prózája híven tükrözi az egykori határvidéket. Hőseinek kilátástalan életét farkastörvények uralják, fel sem ötlik bennük az „élni és élni hagyni” gondolata. A Véres délköröket 1985-ös megjelenése óta az amerikai irodalom kiemelkedő művei között tartják számon, Harold Bloom szerint „a legnagyszerűbb könyv a Míg a fekszem kiterítve óta”.

A Nem vénnek való vidék szerzőjének legpokolibb regénye.
A Véres délkörök egy fiatal és nincstelen vándor története, aki kóborlása közben csapódik a törvényen kívülieket és skalpvadászokat tömörítő Glanton-bandához, melynek tagjai indiánokat irtottak Texas és Mexikó határvidékén, az 1840-es évek végén, a helyi elöljárók megbízásából. McCarthy regénye az amerikai álom keletkezésének ideológiai alapjait gondolja újra, ábrázolva a tudás és a hatalom, a fejlődés és az elembertelenedés, a történelem és a mítosz, de legfőképpen az elkövetett erőszak és az elbeszélt erőszak határmezsgyéit. Világában minden megtörténhet és meg is történik a túlélés érdekében. Nincsenek jók vagy rosszak. Nincsenek kiváltságosok, és kegyelem sincsen – sem öregnek, sem nőnek, sem gyermeknek. Feladatok vannak, melyeket a szereplők igyekeznek végrehajtani, anélkül, hogy túlságosan sokat gyötrődnének azon, mi helyes, és mi helytelen; indiánok és fehérek, harcosok és földművesek mind a dolgukat végzik ebben a pokolian perzselő, könyörtelen világban, és a legtávolabbi céljuk: a másnap reggeli ébredés. A történet és a nyelv egyaránt a fájdalomból építkezik, hogy azután a regény az ember elhagyatottságának és értelmetlen szenvedésének monumentumaként magasodjon a századok fölébe, és úgy hirdesse a keresés szükségszerűségének és ugyanakkor hiábavalóságának tanulságát, akár Herman Melville Moby Dickje.

-Főszereplőnek egy „gyerek”-et kapunk, más néven nem is hivatkozik rá a szöveg. Vele csatlakozunk skalpvadászokhoz, ilyen-olyan hordákhoz, vánszorgunk sivatagban, túlélünk, kapaszkodunk, gyilkolunk és hallgatunk. De tudjátok mit? Nem is kell név, nem is igényled, hiszen végig érezni, hogy ez valami másnak a krónikája, sokkal ősibb, sokkal mélyebb, sokkal gonoszabb...
Háború mindig volt. Ember se volt még, de a háború már akkor itt várta a földön. A legfőbb mesterség a legfőbb mesterét.Mindig így volt és mindig is így leszen. Csakis így és sose másképp.”

A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.