9 óra ezelőtt
Colette Sirat - Zsidó filozófia a középkorban
![[Kép: MjQ1NjE4Mg.jpg]](https://kephost.net/p/MjQ1NjE4Mg.jpg)
A skolasztika iránti megújult érdeklődés eredményezte a középkori muszlim és zsidó filozófia kutatásának reneszánszát is. Napjainkban jelentősen eltérő a keresztény skolasztika, illetve a középkori zsidó filozófia megértésének és megítélésének mélysége. Ennek végső soron az a legfőbb oka, hogy a középkori zsidó filozófiát tanulmányozók többsége csak történeti érdekességet lát ebben a kérdésben. Ám ha valaki helyesen akarja megérteni ezt a kevesek által ismert területet, akkor a megközelítésnek filozófiainak és nem csupán történetinek kell lennie. A zsidók számára a kinyilatkoztatás nem annyira hitet, mint inkább törvényt jelentett. Éppen ezért nemcsak hitvallást láttak a Szentírásban, hanem egy átfogó társadalmi rendet, amely nem csupán a cselekedeteket, de az emberek gondolkodását és nézeteit is megszabja. A filozófusok dolga volt ennek megértése és értelmezése. Azáltal, hogy a keresztény világban a filozófia hivatalos elismerést nyert, egyházi felügyelet alá is került. Viszont az iszlám és zsidó életben „kétes státusa” garantálta, hogy magánügy maradjon, s így belső szabadsága volt, mint az ókori Görögországban, ahol az egyes bölcseleti iskolákat magánemberek alapították, s a tudományág politika fölötti jellege mindvégig megmaradt. A középkori zsidó gondolkodók felismerték ezt a hasonlóságot, s ennek eredményeként sokat merítettek elsősorban Platón és Arisztotelész műveiből. Platón nyomán például arra a kérdésre is választ kerestek, hogy mi az emberi tökéletesség és boldogság lényege. Szerintük a boldogságnak két összetevője van: a minden létező esszenciájáról szóló tudománynak, vagyis a filozófiának az elsajátítása és az erkölcsös élet gyakorlása. Az előbbiekben vázolt szempontok alapján Colette Sirat célja ezzel a művel az volt, hogy valódi betekintést adjon a középkori zsidó filozófiai gondolkodásba. A nagy mennyiségű információ, melyet a kötet tartalmaz, könnyen száraz olvasmánnyá tehetné ezt a könyvet. A szerzőnek azonban sikerült mindezt elkerülnie világos, tömör stílusával. Mondanivalójának üde közvetlenséget kölcsönöz, hogy rendszeresen és terjedelmesen idéz az egyes filozófusok munkáiból. Ezeknek az idézeteknek az értékét nagymértékben növeli az a tény, hogy legtöbbjük eddig magyarul nem volt hozzáférhető. Jelentős eltérés tapasztalható a könyv két része között, hiszen az első részben ismertetett filozófusok többségét Maimonidésszel bezárólag viszonylag sokat tanulmányozták már, míg a második részben szereplő gondolkodókat alig, vagy egyáltalán kéziratos formában lehet tanulmányozni. A kötetben szereplő különböző filozófusok számára egyedül az allegorikus vagy szimbolikus értelmezés tette lehetővé, hogy a judaizmus kebelén belül maradjanak. Bölcseletük, vagyis a „zsidó filozófia” elsősorban nem egy-egy zsidó által kidolgozott filozófiát jelent, nem is olyan filozófiát, amelynek zsidó forrásai vannak, hanem azt jelenti, hogy egy bizonyos filozófiai gondolkodás közel áll a zsidó hagyományokhoz. Amíg például Maimonidész arisztotelizmusa tradicionális szövegekre hivatkozott, és azokban kereste önigazolását, addig Spinoza, bár zsidó származású filozófus volt, elvetette az ősi hagyományt, így gondolkodása nem tekinthető „zsidó filozófiá”-nak. A hazai kiadást Staller Tamás filozófiatörténeti áttekintést nyújtó utószavával, valamint Turán Tamás hungarica vonatkozású bibliográfiájával egészítettük ki. pdf 102mb 1999
A skolasztika iránti megújult érdeklődés eredményezte a középkori muszlim és zsidó filozófia kutatásának reneszánszát is. Napjainkban jelentősen eltérő a keresztény skolasztika, illetve a középkori zsidó filozófia megértésének és megítélésének mélysége. Ennek végső soron az a legfőbb oka, hogy a középkori zsidó filozófiát tanulmányozók többsége csak történeti érdekességet lát ebben a kérdésben. Ám ha valaki helyesen akarja megérteni ezt a kevesek által ismert területet, akkor a megközelítésnek filozófiainak és nem csupán történetinek kell lennie. A zsidók számára a kinyilatkoztatás nem annyira hitet, mint inkább törvényt jelentett. Éppen ezért nemcsak hitvallást láttak a Szentírásban, hanem egy átfogó társadalmi rendet, amely nem csupán a cselekedeteket, de az emberek gondolkodását és nézeteit is megszabja. A filozófusok dolga volt ennek megértése és értelmezése. Azáltal, hogy a keresztény világban a filozófia hivatalos elismerést nyert, egyházi felügyelet alá is került. Viszont az iszlám és zsidó életben „kétes státusa” garantálta, hogy magánügy maradjon, s így belső szabadsága volt, mint az ókori Görögországban, ahol az egyes bölcseleti iskolákat magánemberek alapították, s a tudományág politika fölötti jellege mindvégig megmaradt. A középkori zsidó gondolkodók felismerték ezt a hasonlóságot, s ennek eredményeként sokat merítettek elsősorban Platón és Arisztotelész műveiből. Platón nyomán például arra a kérdésre is választ kerestek, hogy mi az emberi tökéletesség és boldogság lényege. Szerintük a boldogságnak két összetevője van: a minden létező esszenciájáról szóló tudománynak, vagyis a filozófiának az elsajátítása és az erkölcsös élet gyakorlása. Az előbbiekben vázolt szempontok alapján Colette Sirat célja ezzel a művel az volt, hogy valódi betekintést adjon a középkori zsidó filozófiai gondolkodásba. A nagy mennyiségű információ, melyet a kötet tartalmaz, könnyen száraz olvasmánnyá tehetné ezt a könyvet. A szerzőnek azonban sikerült mindezt elkerülnie világos, tömör stílusával. Mondanivalójának üde közvetlenséget kölcsönöz, hogy rendszeresen és terjedelmesen idéz az egyes filozófusok munkáiból. Ezeknek az idézeteknek az értékét nagymértékben növeli az a tény, hogy legtöbbjük eddig magyarul nem volt hozzáférhető. Jelentős eltérés tapasztalható a könyv két része között, hiszen az első részben ismertetett filozófusok többségét Maimonidésszel bezárólag viszonylag sokat tanulmányozták már, míg a második részben szereplő gondolkodókat alig, vagy egyáltalán kéziratos formában lehet tanulmányozni. A kötetben szereplő különböző filozófusok számára egyedül az allegorikus vagy szimbolikus értelmezés tette lehetővé, hogy a judaizmus kebelén belül maradjanak. Bölcseletük, vagyis a „zsidó filozófia” elsősorban nem egy-egy zsidó által kidolgozott filozófiát jelent, nem is olyan filozófiát, amelynek zsidó forrásai vannak, hanem azt jelenti, hogy egy bizonyos filozófiai gondolkodás közel áll a zsidó hagyományokhoz. Amíg például Maimonidész arisztotelizmusa tradicionális szövegekre hivatkozott, és azokban kereste önigazolását, addig Spinoza, bár zsidó származású filozófus volt, elvetette az ősi hagyományt, így gondolkodása nem tekinthető „zsidó filozófiá”-nak. A hazai kiadást Staller Tamás filozófiatörténeti áttekintést nyújtó utószavával, valamint Turán Tamás hungarica vonatkozású bibliográfiájával egészítettük ki. pdf 102mb 1999
Kód:
https://data.hu/get/149.... [A teljes linkek csak bejelentkezett felhasználóknak láthatók]
