2026-09-06. 19:02
(Szerkesztve: 2026-09-06. 19:02 , szerkesztette: jeszenakjanos.)
Csillag Péter - Oldalvonal+Ady stoplisban
![[Kép: Tb9xCAvJy7mTGeMshQp09g.jpg]](https://kephost.net/p/Tb9xCAvJy7mTGeMshQp09g.jpg)
A 19. század utolsó éveiben meghonosodott futball néhány évtized leforgása alatt Magyarországon is több lett, mint egyszerű játék: átitatta a mindennapok szövetét, beszüremkedett a társadalmi kapcsolatokba, a politikába, éreztette hatását a kulturális életben és a kisebb-nagyobb történelmi viharok idején is.
A magyar futballtörténet legendás, nagy alakjait ma már aligha kell bemutatni valakinek. De mi a helyzet azokkal, akiket méltatlanul elfeledett az utókor, akik csendes háttéremberként, edzőként, sportmecénásként, vagy csak futballszerető polgárként dolgoztak a magyar labdarúgásért? Ki emlékszik Hirzer Ferencre, a Juventus egykori ünnepelt gólkirályára, Gierling Györgyre, a szovjet lágereket megjárt marosvásárhelyi csapatkapitányra, vagy Perényi-Pecsovszky Józsefre, aki egy újpesti gyárkéménybe bújva vészelte át Budapest ostromát? Mit tudott a labdarúgás, hogy a két háború között grófok és bárók, dúsgazdag iparmágnások és jeles egyházi személyiségek egyaránt fontosnak tartották, hogy egy-egy csapat mögé álljanak? Mit gondoltak a futballról a budapesti kávéházakban kártyázó sportvezetők, és mit a távoli végek olykor tragikus sorsú falvainak lakói? Hogyan igézett meg a játék jezsuita szerzeteseket, tehetséges ifjú szobrászokat, polgármestereket és cigányprímásokat egyaránt?
Csillag Péter két nagy sikerű kötete – a klasszikus magyar irodalom és a futball kapcsolatát bemutató Ady stoplisban, illetve a labdarúgás és a történelem viszonyát megrajzoló Kapufák és kényszerítők – után ezúttal nem a „nagypályás” történetekre fókuszál: elfeledett futballhősök, titokzatos figurák, múltba veszett történetek elevenednek meg írásaiban, felvillantva egy-egy személy, csapat vagy pálya felemelő vagy éppen tragikus sorsát, és azon keresztül a háttérben zajló nagyobb folyamatokat.
CSILLAG PÉTER (1983) Junior Prima-, Németh Gyula- és MSÚSZ-nívódíjas újságíró, történész, a Nemzeti Sport főmunkatársa. A magyar futball hátországát bemutató Hátsó füves című országjáró sorozat készítője, három világbajnokság, három Európa-bajnokság és öt Bajnokok Ligája-döntő helyszíni tudósítója. Elsődleges érdeklődési területe a futball történelmi, társadalmi és kulturális vetülete. pdf 98mb 2021
Magyarórán nem tanítják, az irodalomtörténet pedig alig-alig tartja számon a huszadik század klasszikus magyar íróinak meccseit, futballról szerzett benyomásait, pedig az utókorra maradt személyes történeteik, színes anekdotáik vagy éppen sarkos megállapításaik páratlanul izgalmas olvasmányélményt kínálnak.
Kevesen tudják, hogy a száz éve elhunyt Ady Endre 1899-ben Debrecen első csapatában futballozott, József Attila alighanem az Aranycsapat-edző Sebes Gusztáv édesapjáról mintázta Csoszogi, az öreg suszter alakját, Rejtő Jenő pedig a torinói olasz-magyar kedvéért nászútját szakította félbe. Juhász Gyulát a Szegedi Bástya meccsbérlettel és belépőjén költőhöz méltatlan helyesírási hibával ajándékozta meg ("álandó szabadjegy"), Karinthy Frigyes a Nemzeti Sportnak elfeledett csatármúltjával büszkélkedett, Radnóti Miklós pedig 1938 nyarán baráti társasággal napozva hallgatta a magyar válogatott vb-meccsének rádióközvetítését. És ez csupán néhány villanás az irodalmi futballsztorik gazdag világából...
"Egy délután szabadság, egy ordításnyi szabadság. Ebben a tikkadt, fáradt, elkínzott magyar életben, ahol mindenki nyaka körül érzi a selyemzsinórt..." - ragadta meg a szurkoló lélektanát Márai Sándor, és hozzá hasonlóan kora szinte valamennyi fajsúlyos írója véleményt formált a tízes-húszas években már megkerülhetetlen társadalmi jelenségről, a labdarúgásról.
Csillag Péter kötete huszonöt klasszikus magyar író és költő futballal kapcsolatos élményeit dolgozza fel a Nemzeti Sport hasábjain 2015 óta futó cikksorozata alapján. pdf 2019
A 19. század utolsó éveiben meghonosodott futball néhány évtized leforgása alatt Magyarországon is több lett, mint egyszerű játék: átitatta a mindennapok szövetét, beszüremkedett a társadalmi kapcsolatokba, a politikába, éreztette hatását a kulturális életben és a kisebb-nagyobb történelmi viharok idején is.
A magyar futballtörténet legendás, nagy alakjait ma már aligha kell bemutatni valakinek. De mi a helyzet azokkal, akiket méltatlanul elfeledett az utókor, akik csendes háttéremberként, edzőként, sportmecénásként, vagy csak futballszerető polgárként dolgoztak a magyar labdarúgásért? Ki emlékszik Hirzer Ferencre, a Juventus egykori ünnepelt gólkirályára, Gierling Györgyre, a szovjet lágereket megjárt marosvásárhelyi csapatkapitányra, vagy Perényi-Pecsovszky Józsefre, aki egy újpesti gyárkéménybe bújva vészelte át Budapest ostromát? Mit tudott a labdarúgás, hogy a két háború között grófok és bárók, dúsgazdag iparmágnások és jeles egyházi személyiségek egyaránt fontosnak tartották, hogy egy-egy csapat mögé álljanak? Mit gondoltak a futballról a budapesti kávéházakban kártyázó sportvezetők, és mit a távoli végek olykor tragikus sorsú falvainak lakói? Hogyan igézett meg a játék jezsuita szerzeteseket, tehetséges ifjú szobrászokat, polgármestereket és cigányprímásokat egyaránt?
Csillag Péter két nagy sikerű kötete – a klasszikus magyar irodalom és a futball kapcsolatát bemutató Ady stoplisban, illetve a labdarúgás és a történelem viszonyát megrajzoló Kapufák és kényszerítők – után ezúttal nem a „nagypályás” történetekre fókuszál: elfeledett futballhősök, titokzatos figurák, múltba veszett történetek elevenednek meg írásaiban, felvillantva egy-egy személy, csapat vagy pálya felemelő vagy éppen tragikus sorsát, és azon keresztül a háttérben zajló nagyobb folyamatokat.
CSILLAG PÉTER (1983) Junior Prima-, Németh Gyula- és MSÚSZ-nívódíjas újságíró, történész, a Nemzeti Sport főmunkatársa. A magyar futball hátországát bemutató Hátsó füves című országjáró sorozat készítője, három világbajnokság, három Európa-bajnokság és öt Bajnokok Ligája-döntő helyszíni tudósítója. Elsődleges érdeklődési területe a futball történelmi, társadalmi és kulturális vetülete. pdf 98mb 2021
Magyarórán nem tanítják, az irodalomtörténet pedig alig-alig tartja számon a huszadik század klasszikus magyar íróinak meccseit, futballról szerzett benyomásait, pedig az utókorra maradt személyes történeteik, színes anekdotáik vagy éppen sarkos megállapításaik páratlanul izgalmas olvasmányélményt kínálnak.
Kevesen tudják, hogy a száz éve elhunyt Ady Endre 1899-ben Debrecen első csapatában futballozott, József Attila alighanem az Aranycsapat-edző Sebes Gusztáv édesapjáról mintázta Csoszogi, az öreg suszter alakját, Rejtő Jenő pedig a torinói olasz-magyar kedvéért nászútját szakította félbe. Juhász Gyulát a Szegedi Bástya meccsbérlettel és belépőjén költőhöz méltatlan helyesírási hibával ajándékozta meg ("álandó szabadjegy"), Karinthy Frigyes a Nemzeti Sportnak elfeledett csatármúltjával büszkélkedett, Radnóti Miklós pedig 1938 nyarán baráti társasággal napozva hallgatta a magyar válogatott vb-meccsének rádióközvetítését. És ez csupán néhány villanás az irodalmi futballsztorik gazdag világából...
"Egy délután szabadság, egy ordításnyi szabadság. Ebben a tikkadt, fáradt, elkínzott magyar életben, ahol mindenki nyaka körül érzi a selyemzsinórt..." - ragadta meg a szurkoló lélektanát Márai Sándor, és hozzá hasonlóan kora szinte valamennyi fajsúlyos írója véleményt formált a tízes-húszas években már megkerülhetetlen társadalmi jelenségről, a labdarúgásról.
Csillag Péter kötete huszonöt klasszikus magyar író és költő futballal kapcsolatos élményeit dolgozza fel a Nemzeti Sport hasábjain 2015 óta futó cikksorozata alapján. pdf 2019
Idézet:A kódrészlet megtekintéséhez be kell jelentkezned, vagy nincs jogosultságod a tartalom megtekintéséhez.
